Meloddy's Life ~♥
Welcome
Beköszönő


Üdvözlök minden kedves olvasót^^
A nevem Hitsumoto Ayasha, vagyis ez csak a nick-nevem. A blogom egyfajta saját szórakoztatási célt szolgál. Írok mikor kedvem van, kinézetet cserélek mikor kedvem van és leírok ezt-azt, ami vagy saját tapasztalat, vagy egy napom elregélése. Remélem lesznek érdeklődők^^

Choose It
Kapcsolatok stb.

C U T E
Kattints rájuk és megtudod a titkot~

Chatting
Üzenj nekem!~ ^^


Credit
Köszönet nyilvánítás

Template : Azzahra
Basecodes : Yuuki
Images : WeHeartIt
Edited : Ayasha Hitsumoto
♫♪♣♥ random bejegyzés - meló előtt ♥♠♪♫
2014. július 21., hétfő | 12:50 | 0 waiting

Ma lesz az utolsó délutános műszakom. Némiképp már unom,de semmi baj,elvégre holnap szabadnapos leszek *-* tervek azok már akadnak: Adam, bicikli és olvasás kapcsán, persze :D éppen a napokban bukkantam rá a Dengeki Daisyre (Electric Daisy) addicton és nagyon imádom ezt a mangát. Annyit lehet rajta nevetni, főleg, ha Teru megszaggatja Kurosakit xD Hatalmas n.n
Amúgy szerintem a BOSCH-ba csak saját felelőségre gyertek diákmunkázni! Én mondom: kegyetlen. Mondjuk nekem csak az elindulással van problémám,mert utána már igazán jól érzem magam, főleg ilyenkor, amikor délutánosban vagy éjszakásban lehet zenét hallgatni^^ megy a Nico Nico, nekem meg szárnyal a fantáziám,mert egy olyan ember vagyok,aki zenehallgatás során merít ihletet a saját kis történeteihez :) bár eddig csak egyik van fent a neten: http://anime-fanfiction.hu/fanfiction/viewstory.php?sid=21224&chapter=1 - ez egy Uta No Prince-Sama történet (az animéről bővebben itt olvashattok,saját szavaimmal írtam le :D), amiben a saját karakterem, Kiririn szerepel. Kurusu Shou régi barátja, de a fiú nem emlékszik rá. A történetben a lány szövetségre lép Rennel és nagy erőkkel megindulnak, hogy emlékeztessék a feledékeny Shou-chant :D Csak aztán kérdéses,hogy sikerül e - ezt még én se döntöttem el amúgy :P
Mint minden kezdő író-blogger-fanfictioner, natürlich, hogy én is a saját karimat szerepeltetem a történeteimben. Csak a probléma ott kezdődik,hogy már három hónapja nincs folytatás :( de nem baj! Elhatároztam magam,hogy majd jól megírom. Előtte persze UtaPri maratont kéne tartanom, legalábbis a Shou-chanos részeket kell megnézzem xD Már egy kicsit átálltam a Diabolik Lovers-re,amiből szintén van egy fanfictionöm :) Úgy tervezem azt is felrakom AF-re^^
Amúgy tegnap előtti este, műszak után, Neko-channal mentünk hazafelé és a helyi járatra várva szegény elpanaszolta nekem milyen egy élet van a raktáron :/ De attól ő szereti! Szerintem is jobban való az neki,mint amit én csinálok,mert én csak egy helyben ülök és lesek... sokszor dolgom sincs! Mert sokan vagyunk. - sajnáltam is,de mikor beértünk a "főbuszmegbe" az egyes portán, elindultunk leszállni és én ráköszöntem az egyik fiúra, akivel együtt dolgozok:
- Szia, Ricsi! - nagy mosolyogva, kawaii-n, ahogy szoktam, mire Neko felszólal mellettem:
- Szia Ricsi... - de olyan fura hangnemben, hogy már nem is azon nevettem, hogy ráköszönt egy fiúra, a nevét használva, akit nem is ismer, hanem a hangsúlyon! Kifeküdtem :"D
Azért vannak történetek, pláne Nekóval... mert ő mindig hozza a formáját! Múltkor közölte, hogy a csajjal, akivel együtt dolgozik, annyira megtelt a hócipője, hogy "az ideg a seggéig becsípett" - OMG xD És ezt fennhangon, van mellettünk vagy 10 ember, akik szintén mennének haza+Kate meg én, és ez meg egy ilyet elszól :D Imádlak Neko-chan ♥

Ennyit a napi élménybeszámolóról,mert 15 perc és megy a buszom O.O FUTÁÁÁÁS xD