Meloddy's Life ~♥
Welcome
Beköszönő


Üdvözlök minden kedves olvasót^^
A nevem Hitsumoto Ayasha, vagyis ez csak a nick-nevem. A blogom egyfajta saját szórakoztatási célt szolgál. Írok mikor kedvem van, kinézetet cserélek mikor kedvem van és leírok ezt-azt, ami vagy saját tapasztalat, vagy egy napom elregélése. Remélem lesznek érdeklődők^^

Choose It
Kapcsolatok stb.

C U T E
Kattints rájuk és megtudod a titkot~

Chatting
Üzenj nekem!~ ^^


Credit
Köszönet nyilvánítás

Template : Azzahra
Basecodes : Yuuki
Images : WeHeartIt
Edited : Ayasha Hitsumoto
Levél Daisynek... { Part 5 ♥
2015. május 15., péntek | 1:30 | 0 waiting

ATTENTION! Kiakadási szint a köbön, akinek nem inge, ne vegye magára ☺ ♥
 
Kedves Daisy!
Azt hiszem velem van a baj. Mert nem vagyok képes a változásra! Csak tudod már beleuntam abba, hogy mindig magam hibáztassam mindenért. A következőkben biztos önző leszek és teljesen kifordulok magamból, de azt hiszem néha lehetek én is hisztis, nem? Már meg van szokva, hogy körülöttem mindenkit egy hónapban kétszer elkap ilyen hiszti szerűség. Egyes esetben megértem, de azért van, amikor nem! Mindig arra kell gondolni, hogy másnak sokkal rosszabb, nem? Én is ebből élek, mindig arra fogom. De tudod, most nekem is elég rossz. Én is sokszor vagyok szomorú, sokszor vagyok unfair másokkal szemben - de hát emberek vagyunk, ez velünk született hiba! Nem tehetünk róla, de most mégis nagyon kikívánkozik belőlem egy-két dolog.
Így például az is, hogy mikor elhatározásra jutok és más már megtette azt helyettem, amit én akartam volna - nos, ez nem egy kellemes dolog ☺ *dat hiszti* De, hogy jobban kifejtsem és némikép magam védjem: én előbb akartam Őt törölni az ismerőseim közül! De ő megtette helyettem. Rajtam nem múlt, letöröltem minden képet, amit csak tudtam és vele voltam rajta, emellett írtam neki egy nem túl kedves levelet, amit holnap szerintem elviszek és bedobom a postaládájába. Kicsit régi módszer, de nekem sose ment a szemtől-szemben viselkedés, én ilyen nyúl vagyok. Mások szerint gerinctelen, persze ☺ - de rájuk hagyom.
Szóval van, amikor eljön az a pont, hogy azt mondod: ÁLLJ. Amikor már nem bírod a kérlelést, marasztalást egy chatelés során vagy pl. egy vacsora során. Félreértés ne essék, most nem feltétlen ez történt, csak egy példának hoztam! - tehát: mindig is gyerekes viselkedésnek tartottam a nyomtalanítást meg a letiltást a közösségi hálókon. Erre most nem az van, hogy én is szín ugyanezt csináltam? HÁT DE! - de már így megértem mások miért szoktak ehhez folyamodni. Utána sokkal könnyebb^^ - tudod, boldogak a hülyék, Lizzy is mindig ezt mondja ☺ Én is boldog akarok lenni, ha már elvileg hülye vagyok, hehe ☺ - szóval letiltani nem fogom, de mondjuk innentől nem az ismerősöm. Ez is megoldás! Ugye?
Néha jó az elfelejtés öröme. Azt hiszem, ha valamit, hát ezt én is tudom ☺Így eldöntöttem: megválok ezektől a dolgoktól, még, ha közben durván őszintének is kell lennem! Vannak bizonyos határok, ugye...
Sajnálom, nagyon sajnálom, hogy nem voltam megfelelő partner, hogy nem akarok napi szinten a másikkal lenni, hogy a barátaim fontosabbak, mint a szerelmem! Mert ha hiszed, ha nem, ez így van. Csak azt sajnálom, hogy ezt sokan nem fogadják el, és szerintem pedig nem én vagyok az, akinek egyedül ilyen problémája van! Más is. Pedig hát egy párkapcsolat nem a kölcsönös elfogadásra és megértésre alapszik? Mert szerintem igen. És mivel én sem voltam megértő itt csak arra tudok gondolni, hogy naaagyon nem kell nekem egy párkapcsolat még, mert még nem állok készen rá. Nem akarok változni - senkiért, semmi mértékben. Miért nem fogadnak el olyannak, amilyen vagyok? Miért kell mindig nekem alkalmazkodnom? - sosem szerettem ezeket a kapcsolatokban (pff, mintha olyan pfű de sok lett volna -.-), nem-nem-nem!!! Ilyenkor éreztem a szorítást, azt, hogy nem lehetek önmagam, mert azzal megbántok másokat. És, hogy miért csináltam? Miért mentem be olyanokba is, amiket egyáltalán nem akartam? Azért, mert azt akartam, hogy elfogadjanak, hogy elviseljenek, hogy ne hagyjanak egyedül! Erre most nem én vagyok az, aki azt kéri, hogy egy ideid egyedül legyen? - Kamisama, de sok bajom van xD
Összegezzük: bármennyire is jó lenne néha, nekem nem való egy fiú sem ☹ - egyszer talán képes leszek változni és akkor megtalálom a nekem valót, de szerintem az még nem most lesz ☺
Addigra mik a terveim? Hát nem kell félteni, van egy kis elképzelésem ☺ - Con, barátok, haverok, anime, manga, könyvek, zene, család (ide sorolom a cicám is), rajzolás, minimális mennyiségben tanulás, hogy pont meglegyen az a kettes xD - tehát nem kell engem félteni, vannak itt tervek ☺ Csak hát a társkeresésből köszönöm, de egy időre nem kérek belőle xD - aki elhiszi elhiszi, aki nem, az meg vessen magára ☺
Na hát a végére sikerült egészen felvidulnom, na meg elfáradnom! Szóval várom a beszólásokat, hozzászólásokat, amit csak akarsz... mindent lenyelek, eldöntöttem^^