Meloddy's Life ~♥
Welcome
Beköszönő


Üdvözlök minden kedves olvasót^^
A nevem Hitsumoto Ayasha, vagyis ez csak a nick-nevem. A blogom egyfajta saját szórakoztatási célt szolgál. Írok mikor kedvem van, kinézetet cserélek mikor kedvem van és leírok ezt-azt, ami vagy saját tapasztalat, vagy egy napom elregélése. Remélem lesznek érdeklődők^^

Choose It
Kapcsolatok stb.

C U T E
Kattints rájuk és megtudod a titkot~

Chatting
Üzenj nekem!~ ^^


Credit
Köszönet nyilvánítás

Template : Azzahra
Basecodes : Yuuki
Images : WeHeartIt
Edited : Ayasha Hitsumoto
\\ a debilség 50 netovábbja + II.rész \\
2015. március 15., vasárnap | 1:51 | 0 waiting

Loki Levatein
(Kamigami No Asobi)
Egyszer elkezdtem a Szürke ötven árnyalatát. Nem fejeztem be, ezért most, hogy vettem ilyen ruhadarabokat a márka alatt (le voltak árazva a tescoba na...) így jobbnak találtam, hogy megpróbálkozzak megint a könyvvel. El is jutottam az első komolyabb összeesküvésig, ami egy szexuális együttlétbe mutatkozott meg, kb. hat oldalon keresztül (lehet mondjuk, hogy túlzok). Aztán le kellett tennem, mert már én fáradtam el, pedig csak olvastam! Na, de nem is ez a lényeg. Felbátorodva rajta kicsit alkottam a How To Train Your Vampire-ben, és eljutottam a harmadik fejezetig. A bejegyzés végén viszont még csak a másodikat lehet megtalálni xD
Amúgy a hétvégét itthon töltöm. Ma háziaskodtam kicsit: magamtól kiporszívóztam és elmosogattam ☺ - emellett mégsem rendeltem meg a parókát tegnap, annyira aggódok, hogy korán jönne meg és az lenne, mint a Yuissal, szóval, hogy pár tincs így kiáll és csak zselével tudom lesimítani :( - de mégis akaroooom már most a fejemre *-* itthon is jó benne randomkodni ♥
Emellett ma még kerestem RPG Fórumokat (=Role Play Games), de egyet se találtam, amit használnának a napokban :( Kicsit elszomorít, mert kb. két-három éve annyi volt belőlük, hogy Dunát lehetett volna rekeszteni velük, erre mikor szeretnék szerepezni egy sincs! Pedig igazán jó lenne... most valahogy irogatós kedvembe vagyok és kitaláltam, hogy CP-s képeket is lehetne kitenni karakterekhez *-* szerintem úgy is lesz, ha találok egy jó fórumot.
VALAKI ESETLEG EGY RPG FÓRUMOT TUD JAVASOLNI, AMI MÉG AKTÍV?! xDD

Más: Tegnapi nap során elmentünk Norikoval Rambózni a Teszkóba. Fura volt úgy oda menni, hogy nem dolgozok, de ott is hagytam 4000 Ft-ot, annak ellenére, hogy nem is vettem semmit O.O Kaját, piát Nori-channak, meg két ruhaneműt a Fifty Shades Of Grey részlegből. Nézzétek csak, ez volt a fogas és a ruhadarabokra téve:

TESCO - Fifty Shades of Grey (+limited mask image)

Le vannak árazva elég szépen, 70-80%-os kedvezményekkel, tehát szerintem ha tehetitek, akkor hajrá és szerezzetek be egy párat, igazán csini darabok ;) - mondjuk leginkább kapcsolatban élőknek ajánlott xDDD - de a régi árak végedt nem csoda, hogy nem fogytak! Hát egy hálóingért hol adna ki épp eszű ember 6-7 ezreket?! O.O Brutálisan el van értéktelenedve a forint, ha engem kérdeztek :"D
Nem ez a lényeg: leárazva már pénztárca-barátibb minden holmi, de egy szemkötő biztos nem ér meg 1000 Ft-ot, így se xD
Nozomi Tojo
(Love Live)
Ettől függetlenül Norikoval kiváltképp jól szórakoztunk! Odafelé elkezdett mesélni nekem az egyik könyvsorozatról is. Érdekesnek hangzott ☺ lehet elolvasom én is...
Akkor mi volt még? Na igen... hogy mi HDMI kábelt keresünk a telefonomhoz, aha! Oda is mentem Tomihoz, aki egy alkalmazott a műszaki részlegen, mire közölte, hogy náluk rég nem lehet ilyet kapni, elküldött egy számtech boltba! Akkor, hogy ez nem jött össze, mi fogtuk magunkat és pendrive-ot néztünk. Volt is 8 GB-os 2800-ért. Ember, mit tud az a pendi? Megírja helyettem a záróvizsgám?! xD Mert akkor akár egy tízest is kiadnék érte :"D - mellesleg anyunak Anyák-napjára lehet veszek egyet, de addig még élni kell xD csak ne felejtsem el ☺
Mivel drágállottam a pénzt pendire kidobni - egy kis vacak szerintem nem ér ennyit, de szóljatok, ha rosszul tudom xD -, ezért eltévedtünk a ruharészlegre és vettünk nekem két ruhaneműt owo bementünk a mozgássérültek öltözőjébe, mert az a legnagyobb az egész Teszkóban és mi Haru-channal is mindig oda megyünk, ergo most is odamentünk és ott próbáltam fel a cuccokat, aztán miután jók lettek mentünk is fizetni. Vettem virslit! Meg Nori-channak eper-zöldteát. És ennyi xD ő meg vett nekem chichinashit (=palacsinta) *-*
Visszafelé menet rákezdtünk a Love Me Like You Do kántálására és elriasztottunk az utunkból egy idősebb házaspárt. Aztán meg észrevettünk egy furcsaságot: képzeljétek, minden MÁSODIK háznál az utcára néző ablakhoz fel volt szerelve egy visszapillantótükör. Nem szívatlak, kajak ott volt egy csomó! Na majd legközelebb hozok nektek képet. És éppen azon nevettünk, hogy vajon kiből-milyen reakciót váltana ki, ha a Teszkóból jövet meglátná magát a tükrökben :"D Erre elmegy mellettünk egy srác... áh, csak nem nézett hülyének xDDD
Szóval elkísértem Nori-chant egy darabon, majd visszamentem Onee-sanhoz. Haru éppen főzött, mert Apu ott volt nála. Jó volt kicsit összefutni ♥ - de hétvégén megyek majd hozzá^^
A 18.25-el mentem haza és vagy ezerszer meghallgattam Loki dalait :3 annyira imádom *-*

Anything else? Huh, holnap ma vasárnap. Múltkor mikor itthon voltam olyaaan lassan ment el a hétvége, erre most?! Jaj nekem, lassan aludnom kéne... pedig még el is kéne mosogassak O.O - brrr xDDD
Akkor azt hiszem még annyit, hogy most mégis megrendelem a pareszom, vagy nem tudom... lehet még elalvás előtt megálmodom *nem tudja eldönteni mit csináljon* - már amennyiben elalvás előtt lehet álmodni xD Nekem mondjuk megy, én nyitott szemmel is álmodozom x)
Hm holnap jó lenne megcsinálni az animációmat Szabadidő órára. Nem ártana T.T Na, de ha már itt vagyunk! Nézzétek már milyen ratyi az órarendem, borzaaasztó xD - kivéve a rárajzolt Kou, szerintem ez most elég jó lett xD


Akkor most jön a búcsúdal, mégpedig továbbra is Loki száma, csak most a Liar, nem pedig a másik xD

u.i.: Remélem beadja T.T
II.fejezet

A reggel első sugarai a kanapén értek a nappaliban. A tegnapi események elég távolinak tűntek, mintha meg sem történtek volna. Egészen addig azt is hittem, míg egy ismerősnek tetsző hang közbe nem lépett, durván visszarántva a realitás talajára.
- Cicuskaaa, mit eszünk reggelire? - jelent meg fejem fölött Kou. Körbenéztem a nappaliban: elég durván megvannak a tegnapi háborúnk nyomai, ezeket majd rendeznem kell. Ja, és a szőnyeg! Ah, sürgősen ki kell porszívózzam...
Egyébként csak úgy elmondom, ha még nem jött rá a kedves olvasó: a tegnapi este során mikor bementünk a szobámba, nagyon megtetszett neki a rózsaszín takaróm a franciaágyon és úgy döntött inkább ő alszik a selyempárnáim között, amiket még az ággyal együtt kaptam a tizenkettedik szülinapomra.
Haha, micsoda irónia! Anyámék vettek nekem egy új ágyat mielőtt elutaztak, biztos számoltak rá, hogy nem fognak hazajönni egy ideig, de én ugyanúgy nőni fogok, ezért kellett egy nagyobb ágy, hogy ezért se kelljen hazajönni - elfintorodtam a gondolataimon, amikben annyira elmerültem, hogy a szőke herceg kikerült a képből!
- Mi? Hogy? - ültem fel a kanapén, mire Kou becsusszant hátam mögé, átölelve derekam.
- Nem hallottad? Éhes vagyok - mondta, mire én olyan ütemben felriadtam érintésétől, fülembe mondott szavaitól, mint aki fél liter kávét ivott meg, cukor nélkül. Jesszus, ez ugyan hány csajnál jól bevált praktikája? - jutott eszembe és, mint aki beleült a csokifagyiba úgy pattantam fel.
- Kou-kun, a vámpírok nem éjszakai lények? - fordulok vele szembe, témát váltva.
- Hm... De, de nappal se égek meg, nincs akkora szerencséd - közölte sunyi mosollyal. Brrr, ez a mosoly! - borzongok meg attól a bugyiröptető vigyorától.
- Nem csak vért iszol? - kérdezek ismét, nagyon tudatlan vagyok vámpírológiából.
- Ne idegesíts már, mi lesz a következő?! Nem e csillogok a napon? Hagyj már a közhelyekkel, Cicuska, mert megharagszom! - figyelmeztetett, mire megráztam a fejem.
- A csillogás nem éppen közhely, csak abban a filmben és könyvben találták ki - jegyzem meg, mire Kou felpattant a kanapéról és karomnál fogva adta meg a kezdő löketet a konyha irányába. A baj csak az volt, hogy a lábam belecsapódott az asztalba és elterültem a TV és aközött. Kou felnevetett.
- Nálad létezik kreténebb, ügyetlenebb, cica-mica? Ah, kétlem... - lépett át fölöttem, mire feltápászkodtam a TV állvány sarkába kapaszkodva.
- Nálad meg gyökerebb? Ah kétlem - alakítottam szófordulatán, de persze, hogy meghallotta és persze, hogy ismét ellökött. Újra a padlón, szupi! Annyi különbséggel, hogy most Kou is rámvetette magát. Lenyomta kezeimet a földre, s mivel medencecsontjaimat szenvedtette elnyomásba úrias valagával, így fel tudtam húzni két lábam, hátha hátbaüthetem egy óvatlan percében.
- Válogasd meg a szavaidat, te kis szerencsétlen! - szólt rám fenyegetően, de hamarosan a már ismert mosoly előtűnt ajkain: - Bár... Ez a kis szellős pizsama lehet gyengédebbé tesz engem is...
Nem is volt annyira szellős. Mindig egy rózsaszín, elől masnis, alul csipkés atlétatrikóban aludtam, nem kimondottan hozzáillő,de annál kényelmesebb forrónaciban. Mi lenne ezen kirívó? - ráztam meg fejem.
- Hm, nem hiszed? - hajolt arcomba, orrunk kishíján összeért, elpirultam, szaporábban vettem a levegőt.
- Márpedig de... - tette hozzá és lábait egymás után téve lábamközé férkőzött.
- Eszedbe ne jusson! - ültem fel, ő meg vigyorogva simított végig combomon.
- Mégis mi, Cicuska?
- Tudod te nagyon jól! - pirultam fülig, mire ő nevetve magára húzott. Kinyújtotta lábait és terpesztett egy aprót, így fenekem a földre ereszkedett.
- Nem, nem tudom, kérlek világosíts fel! - nevetett ki megint.
- Ajj! - kapaszkodtam meg vállaiban és felálltam. - Nekem erre nincs időm, ma dolgozok - mondtam, dehát Kout a hasa jobban izgatta:
- Akkor adj nekem enni! - Kezdtem úgy érezni, hogy nem egy joghurtreklám főszereplője van velem, hanem egy kisállat. Egy nagyranőtt, önző, perverz kisállat!
*
Feszülten kavargattam tejeskávémat, fejemet kezemmel támasztottam, tekintetem egyenesen Koura szegeztem.
- Jól laktál? - kérdeztem mikor bevágta a második tál curry levest is.
- Igen, de te elfelejtettél valamit... - mondta mire pislogtam és hallgatództam.
- Jaj, a tea! - ugrottam fel, mikor meghallottam a jól ismert sípolós-fütyülős teáskanna hangját. Kisiettem a konyhába. Lekapcsoltam a gázt alatta és leemeltem két bögrét a polcról. Nanutól, a legjobb barátnőmtől kaptam mindkettőt, de teljesen különböznek. Az egyiken három táncoló maci volt, oldalnézetből, aranyozott széle volt és barna a háttere. A másik pedig kék volt, a formája teltebb mint a macisé és ezen fenyőfák voltak, körülöttük vörös pöttyökkel. Még a háttér is más volt, mégis valamiért úgy éreztem, hogy ezeket együtt kell felhasználni! - elgondolkodva mosolyogtam.
- Nahát, én is nevetni akarok! - jelent meg mögöttem Kou. Miért kell ennek mindig hátulról támadnia? - grimaszoltam és megfordulva a kezébe nyomtam az egyik bögrét.
- Nem nevetek - tettem hozzá.
- Akkor mosolyogtál. Nem teljesen mindegy? - Nem is nézett a szemembe, szürcsölgetni kezdte a teát, tekintete szórakozott volt. Unottan emeltem ajkaimhoz a fenyőfás darabot és eltűnődtem rajta, hogy milyen ártatlannak néz ki Kou azzal a medvés bögrével.
- Auh! - rezzentem össze hirtelen, mikor a nyelvem megismerkedett a forró tea erejével. Le is tettem a pultra a bögrét és befogtam számat, szemem azonnal bekönnyezett.
- Hm? - nézett rám érdeklődve Kou, azonnal megmagyaráztam neki hangos bömbölés kíséretében:
- Leégettem a nyelvem, ehehe! - sírtam neki, mire ő nevetett egy hatalmasat.
- Haha, lehet segíthetek rajtad egy kicsit! - hirtelen arcomhoz nyúlt, végigsimított rajta. Tekintetemmel övét követtem.
- Mi?! M-m-mégis ho-hogyan? - kezdek el dadogni, mint valami idióta.
- Csak kicsit megnézem mennyire égetted meg a nyelved - magyarázza elkomorult arccal, egyenesen a szemembe nézve: - Nem akarod?
Elgondolkodtam rajta, hogy mégis mire készül, előre rossz érzésem volt, merthogy folyamatosan ajkaimat nézte és közben sajátját nyalogatta.
- Nos, nem akarom rádnyújtani a nyelvem, az bunkóság lenne, máskülönben meg aligha meg tudnád nézni! - kerülgettem, mint macska a forró kását, ahogy a mondás is tartja, de szemem nem bírtam levenni rohamosan közeledő ajkairól.
- Éppenséggel van itt egy megoldás erre ezen kívül. - Mosolya sunyin felferé kanyarodott.
- K-Kou...! - próbálkoztam menekülni, arcom vörös volt, mint egy homár. És akkor... akkor megtörtént: ajkai enyémre tapadtak, nyelvével lassan átfurakodott az enyémhez, arcomat fogta két oldalról.
Annyira megilletődtem, hogy először a szemem se csuktam be, csak mikor elkezdte simogatni nyelvével enyémet. Megfogtam a csuklóját és próbáltam elhúzni kezét arcomtól, de valamiért képtelen voltam. Meg se tudtam szorítani. Annyira szerencsétlen vagyok: tegnap ismertem meg és már meg is csókolom? - aztán átgondoltam: nem! Ő csókolt meg engem - ez a gondolat kellő löketet adott ahhoz, hogy elcsapjam két kezét arcomtól és a következő lendülettel egy jól irányzott mozdulattal képen töröljem.
- Ez mégis mi volt, te hülye szatír?! - sikítottam arcába totál megsértetten. Tenyerét fájó pontjához emelte és... és nevetett?
- Haha, te ennyire tudatlan vagy, haha? Egy csókot sem vagy képes felfogni? Hehehe - nevetett, mire én hátatfordítva neki megkapaszkodtam a konyhapult szélébe. Blöeeee, kint vannak az idegeim!
- De, éppenséggel fel tudok fogni, csak nem tudom megérteni! - mondom és arcomat kezembe temetem. Fütyörészést hallok a hátam mögül.
- Na nekem ebből elegem van! - fordultam meg, majd megindultam nagy erőkkel a nappali felé.
- Jaj, ne már, veled szórakozni se lehet? - követett, továbbra is rendíthetetlen jókedvvel. Te jó ég, ez ennek csak játék?
- Hát a szórakozásról azt hiszem teljesen más fogalmunk van! - nyafogtam tovább, de ekkor már úgy nevetett, hogy azt hittem megfullad. Persze eszembe jutott, hogy a halottak nem fuldokolnak, ezért feltrappoltam a lépcsőn a szobámba, becsukva magam után az ajtót. Itt vétettem a következő hibát: miután becsuktam, rögtön le is kaptam a pólóm és a székemre kikészített melltartót vettem fel, amikor ismét kuncogást hallottam. Sajnos túlságosan közelről.
- Hihi, irigylésre méltó a mellbőséged, tudod? Kár abba a rondaságba tuszkolnod szegénykéket! - A hang a hátam mögül jött. Ott álltam egy szál melltartóban és forrónaciban, ami nem mellesleg a pizsamám. Elpirultam és nem tudtam eldönteni, hogy sírjak e vagy nevessek vele együtt.
- Mégis. Mikor. Jöttél. Be?! - kaptam fel két párnát a kihúzós szekrényem elől és az egyiket hozzávágtam a még mindig felhőtlenül szórakozó fiúhoz, a másikkal eltakartam magam.
- Neked már bókolni se lehet? Pedig ázsiai viszonylatban ezek tekintélyes méretek... hanyas kosaras? - Annyira közvetlen volt, mintha csak az iskoláról vagy a barátaimról beszélgetnénk. Ez rendkívül zavart, ezért sietve felkaptam vissza a pizsamafölsőm és rámeredtem Koura, de már könnyes szemekkel, összefont karokkal.
- Elég ebből, menj már haza, miért kell ezt csinálnod?! - fakadtam ki azonnal, visszanyelve könnyeim, remegve. Kou nevetése hirtelen alább hagyott, amire tekintetem riadtba váltott.
- Azt akarod, hogy elmenjek?! - kérdezte, de éreztem, hogy visszafogja magát, ezért csak bizonytalanul válaszoltam:
- Eh, i-igen! Azt akarom! - A végére sikerült erőt vennem magamon, indulatosabban fejeztem be, mint ahogy elkezdtem. Csak ez Kounak nem tetszett!
- Óh, valóban?! - felpattant és a következő lépésével már megragadta egyik vállam és erőszakosan a tükrömnek lökött. Az üveg hidegsége felébresztett és tudtam, hogy most ennek nem lesz jó vége! Összegezzük: egy szoba+egy feldúlt fiú+egy szerencsétlen lány. Mi az eredmény?
- Akkor érd el, hogy elmenjek! - pislogtam rá, de utána leesett a dolog átvitt értelme, pláne mikor a következőkben ismét ajkaimon tudhattam az övéit. Dünnyögtem valamit, de olyan erőteljes volt a csókja, hogy a szavak tényleg csak dünnyögésnek tetszettek. Ellenkeztem: próbáltam eltolni, ellökni, igyekeztem elhajolni, de annyira erős volt a szorítása, hogy moccanni se tudtam jó formán. Meg is lepődtem, mikor felszabadult a szám és újra tudtam levegőt venni.
- Hagyj már...! - kértem, de ekkor már nyakamat csókolta, kezeimet fejem fölé szorította a tükörre. Ismét bekönnyeztek szemeim.
- Késő - suttogta a hajamba, majd fülemhez hajolt, óvatosan megharapdálva azt. Már csak egy kezével szorította kezeimet a tükörre, a másikkal derekamnál fogva húzott magához - aztán lejebb csusszant és így fenekemet szorította meg. Szorítása férfias volt, szinte már birtokló, teljesen elájultam támadóm közelségétől. Arcom kipirult, ziháltam és sóhajtottam, ahogy ismét nyakamra tért vissza. Ez addig tartott, amíg bele nem harapott! Na, akkor felkiáltottam.
- Auh, neee! Kou-kun, hagyd abba, ez szörnyű, nagyon fáj! - Még mindig tartottam magam továbbra se sírtam. De mintha... mintha nem is akartam volna sírni? - futott át fejemen, megijedtem a felismeréstől, hogy szinte tetszik amit művel.
- A tested más reakciókat mutat fel. Melyiknek higgyek? A hangodnak, vagy ezeknek a pici jelecskéknek? - hagyta abba a táplálkozást. Egyenesen a szemembe nézett, vér kúszott végig ajkán. Az én vérem.
Akkor láttam meg először valami mást is: ahogy az érzelmeimről és a testem reakcióiról értekeztünk (megjegyzem: nekem nulla volt a beleszólásom), akkor figyeltem fel arra, hogy megváltozott a tekintete: avagy a jobb szeme vörösen felizzott.
Pupillám kitágult, szó nem jött ki belőlem csak ennyi:
- Mi a...? - dermedtem le totálisan, mire Kou szemöldöke összeszaladt. Megijedtem, behunytam a szemem. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy keze elenged, fejem mellé siklik, teste pedig nekemfeszül, homlokunk összeér. Kinyitottam a szemem. Továbbra sem változott a látvány...
- Á, szóval észrevetted? Igen, Cicuska... jól láttad: a jobb szememmel belédlátok! Nem baj? - vigyorodott el, mire csodálkozó lett tekintetem.
- Belém? Ezt meg mégis hogy érted? - bátorkodtam a kérdésemmel. Megragadta a vállam, én lehunytam a szemem, ő pedig ellökött. Ellökött?! De hiszen az előbb még a tükör volt mögöttem! Mégis eldőltem, puhára estem. Az ágyamra.
- Huh? - körbenéztem. Mikor kerültünk az ágyamhoz?
- Ne félj, a főnököd megérti, hogy ma kicsit késel - sunyi mosollyal kezdte el kikötözni nyakkendőjét. Már rosszat sejtettem.
- K-Kou, mire készülsz? - néztem baljósan a róla lekerülő, tegnapi szereléséhez illő, fekete nyakkendőjére.
- Egy kis időtöltés... amolyan játék! Legalábbis én annak nevezem! - kacsintott rám, mire én sikítva fordultam meg, ereszkedtem négykézlábra és kezdtem el menekülni az ágyam másik végébe.
- Hihi, ne menekülj, Cicuska! - Kuncogása olyan szinten ártatlan volt, de ugyanott riasztó is, hogy úgy kapaszkodtam az ágyhuzatba, mintha csak az életem múlna rajta (hiszen ha úgy vesszük az is múlhat rajta, mert miért ne?), de akkor rámvetődött, szétterültem a matracon, fejemet nem tudtam felemelni, kezeimmel kapaszkodtam az ágyam tetejében lévő korlátba. Egyszer csak azt vettem észre, hogy csuklóm köré selymes, fekete anyag tekeredik, majd megszorul és a másik vége rátekeredik a korlátra.
- Te szadista állat! - fakadtam ki és akkor már tényleg a sírá határán voltam. Ő meg a hátamon, továbbra is!
- Hehe, ne félj, érzékeny cica-mica vagy, szelíd leszek én is veled - Bíztatása sokkal inkább fenyegetésnek tetszett ezért rángatni kezdtem a kezem, kissé kellemetlen volt úgy hasalni, hogy Kou meg a hátamon csücsült, mint aki jól végezte dolgát.
- De ez már nem vicces, hagyj már! - nyafogom neki és elkezdtem dobálni magam, mint egy partra vetett hal. Megrontóm hátsója felemelkedett, azt hittem végre békén hagy, de persze hiú remény volt. Csak előredőlt, hogy fülemhez hajoljon:
- Neked nem vicces. Nekem az! - suttogta hallószervembe. Becsuktam a szemem. Ennek nem lesz jó vége, ha nem találok ki sürgősen valamit!
- Ha nem engedsz el nem tudok elmenni melóba és nem tudlak megetetni! - mondtam szorosan összezárt szemhéjakkal, ő pedig ismét hátamra telepedett. Folytattam: - És gondolom még egy ideig maradni szeretnél, mint azt tegnap is mondtad. Talán jó lenne, ha valaki kaját is csinálna neked, vagy magadnak akarsz, esetleg? - Végre kinyitottam a szemeim, próbáltam oldalra fordítani fejem, hogy lássam reakcióját: haha, elgondolkodó arckifejezés, jó! Csak így tovább, Lukasa.
- Nem tudtam, hogy tudsz főzni és... - Folytattam, de hirtelen közbeszólt:
- Jól van, rendben! - odanyúlt a korláthoz és se-perc alatt kioldotta a nyakkendőt. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, de még mindig hátamon ült.
- Akkor siess haza, ne várass meg! - nevetett ismét és végre lemászott rólam. Felemeltem fejem, szétnéztem a szobámban: kiment.
- Huh - szusszantam egyet, majd kiterültem ágyamon, mint egy elgázolt béka az aszfaltra. Uram, Atyám! Miért történik ez velem?

Vége a második fejezetnek, remélem tetszett ☺