Meloddy's Life ~♥
Welcome
Beköszönő


Üdvözlök minden kedves olvasót^^
A nevem Hitsumoto Ayasha, vagyis ez csak a nick-nevem. A blogom egyfajta saját szórakoztatási célt szolgál. Írok mikor kedvem van, kinézetet cserélek mikor kedvem van és leírok ezt-azt, ami vagy saját tapasztalat, vagy egy napom elregélése. Remélem lesznek érdeklődők^^

Choose It
Kapcsolatok stb.

C U T E
Kattints rájuk és megtudod a titkot~

Chatting
Üzenj nekem!~ ^^


Credit
Köszönet nyilvánítás

Template : Azzahra
Basecodes : Yuuki
Images : WeHeartIt
Edited : Ayasha Hitsumoto
Levél Daisynek... {part 1 ♥
2014. szeptember 7., vasárnap | 23:44 | 0 waiting


Kedves Daisy!
A hétvégén számos kérdés megfogalmazódott bennem... nem tudtam kihez fordulni, ugyanis Oka-san éppenséggel nem volt a közelembe és nem is hívogathattam.

Első kérdés: miért is vagyok alacsony?!
A hétvégén ugye apukámnál voltam és ahogy a busztól tartottam mamám házához (hát igen: apa állandó éjszakás, ergo péntekenként mindig mamánál alszok) hozzám csapódott két fiú. Az egyik rokonomnak a fogadott-fia, a másik pedig annak a barátja,aki pár arasszal fentebb lakik,mint Patrik és én. Sétálás közben kérdezgettem őket a suliról meg mindenről, és csak úgy nem mellesleg az is feltűnt,hogy ők mindketten magasabbak,mint én, de vagy három-négy évvel fiatalabbak xD
Patrik levállt tőlünk,mire én Filiphez fordultam:
- Hát, Filip, hogy te mennyire megnőttél! - mondom neki nagy lelkesen, mire ő:
- Na igen... de te nem - mondja ő nekem, totál bűnbánó hangon,tehát egy kicsit megcsapdostam érte xD ezek a mai fiatalok mennyire pofátlanok :)
Mondjuk van benne valami! Mikor mamámmal a szőlőt szedtük akkor is kevés volt a kissámli néhány helyre, hogy elérjem, pedig nem egy megközelíthetetlen magasságon vannak a fürtök! Nem is értettem miért... mondjuk nem is tudtam felfogni, ugyanis Ingrid, mama pulykája elég vágyakózó szemekkel meredt a lábam és a fenekem vonalára... nem akartam megtudni miért nézi, ezért igyekeztem távol maradni a Csőrikétől...


Második kérdés: miért mindig én?
Szombat este Rei-channal és Ruka-sannal mentünk bulizni. Olyan jóféle falusi-diszkó: mulatós zene ("Megdöglött a bíró lova" és társai), ami élő, tánc, ami jobbra-balra ugrálásból áll (részemről - de van, aki random diszkót nyom rá) és nem utolsó sorban Meloddy-chan (azaz én), aki már egy somersbytől és két drehertől a padlón van. Haha! Éljen a pia -.-" - na de tinédszer korom fénykorát élem, tehát 18 évesen tán nem meglepő,hogy néha egy-két sör lecsúszik (megjegyzem, olyan szinten, hogy szomjasan már úgy iszom, mint a vizet, pedig mindenki tudja, hogy nem megy nekem ez a piálás...). Ettől persze táncolni könnyebb! Nem úgy, mint annak a szőke-göndör hajú srácnak, aki hót részegen kifigyelt magának. Vagy engem, vagy Rukát - én már nem tudom. De amilyen öncentrikus vagyok, ez csak természetes, hogy azt hittem rögtön, hogy engem néz, miután mutogatott, hogy menjünk(menjek?) vele táncolni. Mivel nem tudtam hova tenni az arcát, ezért nemleges válasszal illettem, de aztán ezt nem tudtam olyan nemes egyszerűséggel a szemébe mondani,lévén,hogy az egyik szeme olyan szép volt, hogy ő már a másikkal is azt nézte xD Hát ok :"D - persze Mako rögtön felajánlotta, hogy ő lerúgja a fejét, ha adok neki egy puszit, de annyira nem éltem a lehetőséggel.
(Mako, Ruka volt-osztálytársa, mindig Terukival járnak ki a Lugasba, aki szintén egy osztályba járt velük - de Terukiról nem szólnék, mert neki már az első fél órában kereszt volt,ha érted...)
Ettől függetlenül jól éreztem magam, még ha unokahúgom apja (ő nem rokonom, no para, csak a kuzinkám anyjával vagyok rokon, az apjával nem) "éhes szemeiért" (emlékszel Rei-chan? ;) ) majdnem el is aléltam xDDD Az ilyen 40-es és 50-es korosztályú alkeszokkal nem lehet mit kezdeni. Mindenkit csak néznek.
Néha örülnék, ha a férfiak fejébe látnék, de ilyenkor nem!

Harmadik kérdés: tornacsuka vs. simple sportcipő?
A hétvégémről a fentiek bővesen elegek... térjünk rá a hét kérdésére, amivel csak kb. keddig tudok foglalkozni, mert akkor már veszek magamnak egy lábbelit. A régi sportcipőmet apa kicsúfolta és a buszon hazafelé jobban szemügyre vettem a cipikét, hogy vajon van e valami valóságalapja annak, hogy kigúnyolta. Nos volt: oldalt már felszakadozik és az orra hol le van jőve, hol pedig olyan retkes, hogy az vízzel és mosószerrel se igen jönne le. Ezért jobbnak látom, ha a fizetésem maradékából egy 2-3 ezer HUF értékű cipőcskét választok, valami ilyesmit:


Aztán majd eldől melyik áll közelebb a választásomhoz. Szerinted melyik lenne az ideálisabb?
Amúgy nem is értem miért mennek tönkre olyan gyorsan a cipőim. Az tény, hogy annyira csámpás vagyok néha, hogy egy ping-pong labda is átpattintható az "O"-szerű nyílás között, ami a két lábam között ékelődik, de ezt egy korábbi képemen tán észrevetted. Anya szerint aranyos, de én már unom, hogy mindig befordulnak a cipőim! Szegény Rei-channak meg elkértem egy topánját... fuh, vajon mi lesz vele? Jól vigyázok ám rá, de nem tudom mi lesz belőle. (Előre szólók, Rei: ha elcseszem kifizetem :D )

A mai kérdés-áradatnak ezennel véget is vetek... jó volt a hétvégém, még Rei-chan is örült a Makrancos hercegnőnek meg a lolitás karkötőjének!^^ Ha ő is örül, akkor én is :)
Köszönöm a soha meg nem érkező válaszokat: Meloddy

*Send Letter*



Búcsúzóul mára egy videót választottam... az első hetem beszámolójával (a KRF-ről) vagy holnap vagy valamikor utána jövök, mert ma már ahhoz fáradt vagyok így hát... oyasumi xxxx